Történelmi és kulturális kontextus
A „tudatos tánc”, ahogyan ma létezik, mélyen gyökerezik a rituális mozgás, a közösségi megtestesülés és a spirituális kifejezés hosszú és sokszínű történetében. Kultúrákon és évszázadokon át a tánc a gyógyítás, a történetmesélés és a csoportkohézió erőteljes eszközeként szolgált. A kortárs tudatos táncmozgalom ezekből az ősi hagyományokból merít ihletet, miközben integrálja a pszichológia, a szomatika és a kifejezőművészetek modern meglátásait.
Ősi eredet és rituálék
Az őskori társadalmaktól a mára kialakult civilizációkig a táncot arra használták, hogy kapcsolatba lépjenek az istenivel, kifejezzék a gyászt vagy az ünneplést, és egyesítsék a közösségeket a közös rituálékban. Az antropológusok megjegyezték, hogy a ritmikus mozgás és a kollektív tánc szinte univerzális emberi viselkedésformák – központi szerepet játszanak olyan szertartásokban, mint az átmeneti rítusok, az évszakváltások és a spirituális gyógyulás.[1]
Ilyenek például a dél-afrikai szan nép transztáncai, a szúfi misztikusok fonó rituáléi, valamint az afrobrazil és őslakos amerikai hagyományokban előforduló dob alapú szertartások.[2] Ezek a gyakorlatok gyakran a megváltozott tudatállapotok előidézését célozták a kollektív gyógyulás, a spirituális belátás vagy a társadalmi kötődés érdekében.
Lásd: Ősi eredet és rituálék
Evolúció a modern tudatos táncig
A 20. században a tánc újra gyógyító eszközként jelent meg olyan terápiás tudományágakon keresztül, mint a tánc-/mozgásterápia (DMT), amelynek úttörői olyan személyiségek voltak, mint Marian Chace, Mary Whitehouse és Trudi Schoop. Ezek a gyakorlók felismerték, hogy a mozgás felhasználható az érzelmekhez való hozzáférésre, a traumák feloldására és az integráció támogatására.[3]
Az 1970-es és 1980-as évekre a nem klinikai jellegű tudatos táncgyakorlatok is elkezdtek formát ölteni. Gabrielle Roth 5Rhythms és Anna Halprin mozgásalapú művészetterápiája lerakta az alapokat egy modern mozgalomnak, amely a szabadságot, a jelenlétet és az átalakulást hangsúlyozta.[4] A következő évtizedekben olyan új modalitások jelentek meg, mint a Biodanza, Movement Medicine és Soul Motion, amelyek a rituálét, a pszichológiát és a kreatív kifejezést beépítették a hozzáférhető táncélményekbe.
Lásd: Evolúció a modern tudatos táncig
Kultúrák közötti nézőpontok
A kortárs tudatos tánc a kulturális hatások széles skáláját tükrözi. Számos gyakorlat az afrikai diaszpóra mozgalmaiból, az őslakos szertartásokból, a keleti filozófiából és a nyugati terápiás modellekből merít ihletet. Miközben ez a szintézis lehetővé teszi az innovációt és a befogadást, kérdéseket is felvet a kulturális kisajátítással és az ősi tudás etikus felhasználásával kapcsolatban.
A facilitátorok és a közösségek egyre inkább olyan kulturálisan tiszteletben tartó keretrendszereket követelnek, amelyek tiszteletben tartják a mozgásgyakorlatok eredetét, és elismerik azok spirituális és történelmi jelentőségét.[5] A mai globális táncszíntéren a nyílt forráskódú kreativitás mellett a dekolonizációról, az akadálymentesítésről és a hagyományokon alapuló bölcsesség megőrzéséről is folynak párbeszédek.
Lásd: Kultúrák közötti perspektívák
References
- ↑ Dunbar, R. (2014). How conversations around campfires came to be. Frontiers in Psychology, 5, 1135. https://doi.org/10.3389/fpsyg.2014.01135
- ↑ Aldridge, D. (1996). Music therapy research and practice in medicine: From out of the silence. Jessica Kingsley Publishers.
- ↑ Levy, F. J. (1988). Dance movement therapy: A healing art. American Alliance for Health, Physical Education, Recreation and Dance.
- ↑ Roth, G. (1998). Maps to ecstasy: A healing journey for the untamed spirit. New World Library.
- ↑ Turino, T. (2008). Music as social life: The politics of participation. University of Chicago Press.
