Integral Dance
Integral Dance (Alexander Girshon alkotása) egy tánc, amely a nagyobb teljesség felé vezet. Segít fenntartani a mély kapcsolatot önmagunkkal (a test és a tudat szintjén), különleges módon köt össze minket másokkal, segít megérezni a világhoz (a természethez és a művészethez), és valami nagyobbhoz való tartozást, amit nehéz szavakkal kifejezni (a spirituális szint). Ráadásul ezek a kapcsolatok dinamikusak.
„Integral Dance abból a vágyból fakadt, hogy a táncot a gyakorlatban is megtestesítsék, mint a teljességhez vezető utat, és abból a megértésből, hogy egy ilyen út több, mint terápia. Tetszik a mondás: A jó terápia véget ér, de a tánc végtelen.
„A terápiás célok, ahogy én látom őket, célirányosak, szituatívak, világosan meghatározottak – de a tánc az egész emberi életet végigkísérheti.”
„Egy tánc, amely egy egész emberi életet kísérhet, mindazzal együtt, amit tartalmaz – ez Integral Dance.”
— A. Girshon
A Integral Dance alapelvei
1. A test és a tudat elválaszthatatlanok
Egy élő ember minden megnyilvánulása, függetlenül attól, hogyan jelenik meg, mindig testi megjelenítéssel bír. Minden, amit megtapasztalunk, gondolunk és döntünk, megtestesül. Az agy a test része – ez egy egyszerű, mégis lényeges megértés.
Amikor valaki bemutatkozik, elmeséli a történetét, vagy kifejezi az érzéseit, mindig azt vizsgáljuk, hogy ez hogyan nyilvánul meg testi szinten – arckifejezéseken, apró gesztusokon, testtartásváltásokon, izomtónus-változásokon vagy hanglejtésen keresztül.
2. Az ember egy folyamat, nem egy tárgy
Alapvető fontosságú, hogy az embert egy fejlődő, többdimenziós folyamatként lássuk.
Az elv első következtetése: minden itt és most létező helyzetnek van egy bizonyos története – az ember átment bizonyos fejlődési szakaszokon, fázisokon és epizódokon. A második következtetés: ez a helyzet folytatódni fog, ez a történet nem ért véget.
Bizonyos értelemben ez egybeesik azzal az egzisztenciális felfogással, hogy az ember egy befejezetlen projekt.
Azt kérdezzük: Mi mozog folyamatosan? Mi változik folyamatosan? Milyen folyamat bontakozik ki?
3. Mindenben láthatunk táncot és mozgáspartnereket
Ez a harmadik alapelv az előző kérdésből fakad: Mi ez a folyamat? És itt elérkezünk a tánchoz.
Ha a táncot többdimenziós, összehangolt folyamatként értjük, fontossá válik, hogy megtaláljuk a megfelelő helyet minden élményhez.
Például: „Ez a helyzet nem felel meg nekem, mert egy részem nem abban a helyzetben van, hogy elfogadjam.”
Vagy: „A helyzetem korlátoz engem, és nem engedi, hogy elfogadjam, ami történik.”
Holisztikus, integrális nézőpontból nézve semmit sem vethetünk el. Ebben az értelemben a táncot valóban tág értelemben fogjuk fel, és az élet bármely helyzetét táncnak, résztvevőit pedig mozgáspartnereknek tekinthetjük.
Négy integrációs szint a Integral Dance-ban
Táncolj önmagaddal
A Integral Dance alapértékei a szabadság, a kreativitás, a teljesség és a törődés (elsősorban az önmagaddal való törődés).
A saját ritmusunkra való odafigyelés, a mély vágyainkra való odafigyelés, a saját hitelességünkre való odafigyelés – ezeket a tulajdonságokat sajátítja el az ember.
És természetesen, amikor valaki megtanul gondoskodni magáról, minőségileg más módon kezd kapcsolatokat építeni másokkal.
Az igazi öngondoskodás a szabadság és az alkotás képessége.
Táncolj egy másikkal
A legalapvetőbb szinten minden emberben él egy mély léttudat: „Létezem, és jogom van létezni.”
Létezem, és ez elég.
Innen – ha létezem, érezhetek és cselekedhetek. Jogom van érezni és jogom van cselekedni.
Az integráció következő köre a másikkal való kapcsolat.
Nem létezhet tisztán egyéni integráció.
Nem lehet, hogy egyedül egész vagyok, de másokkal való kapcsolatomban azonnal elveszítem ezt az állapotot.
Ha valaki valóban teljes, ez kiterjed a másokkal való kapcsolatainak minőségére is – amelyekben, ha akarjuk, mindig láthatunk partnereket a fejlődéshez.
Dance with the world
This means that I have my own place in the world, and I am at peace with it — my place in society, in culture, and in nature.
It means that I have a certain connection with nature — one that feels right for me.
These can be very simple things: for example, a person enjoys walking in the park and intuitively knows when it’s time to go there.
Or perhaps they feel a deep connection with a certain element or force of nature.
Connection with the world also manifests as connection with culture — in the sense that I truly understand which culture influences me, which culture I belong to, and why my tastes and preferences are what they are.
This is what integration means: what I do in society corresponds to my inner sense of self, and there is no strong contradiction between them.
There may be compromises or crises that I go through, but strategically I am in my right place in this world.
Dance with eternity
Most people who practice dance note that at times they encounter an inner experience that is difficult to express in words — as if part of it cannot be verbalized and lies beyond our consciousness.
If a person has experienced a powerful, vivid state through dance, it needs to be integrated — to find its place and meaning.
What place does it occupy? Where can it be of use, and what nourishes it in return?
Integral Dance provides space for this sacred side of the dance experience, creating a field for calm and clear understanding — where it leads and why it is needed.
Main Tools of Integral Dance
- Integral Dance-Movement Therapy
- Integral Somatics
- Integral Performance and Improvisation
- Dance as a Spiritual Practice
The foundation of Integral Dance is built upon several different schools of improvisation and improvisational performance on one hand, and body-centered therapy on the other. Dance therapy itself treats movement as a language of communication between therapist and client. Establishing non-verbal therapeutic relationships is the essence of classical dance therapy.
Another cornerstone of Integral Dance is Authentic Movement. Interestingly, Authentic Movement is both a separate discipline and, at the same time, already carries a sense of integrality. It can serve as a therapeutic tool, it can be a personal practice—sometimes for stress management, sometimes to support creativity, sometimes to address personal challenges, and sometimes simply because the process itself is valuable. It is also a spiritual practice. At least in the form practiced by Janet Adler, the Discipline of Authentic Movement is a modern mystical practice. Both aspects—the therapeutic and the spiritual—are explored in A. Girshon’s book Stories Told by the Body.
A significant body of knowledge emerged after classical dance-movement therapy, particularly in the 1970s–1990s, through somatic techniques. These, on one hand, share much with dance-movement approaches but are positioned under a different label. Somatic therapists often have separate professional associations, use somewhat different tools, and draw on a distinct knowledge base. Yet the foundations and goals are very similar. The somatic approach has significantly enriched the understanding of dance, movement, and human development. It also integrates well with discoveries in neuroscience—a field that must be incorporated today. Naturally, dance therapy and psychotherapy in general strive to understand and integrate this knowledge, relating it to practical therapeutic techniques.
Additionally, there are practices not focused on creativity or therapy per se, but rather on dance as ritual or prayer—dance as a form of spiritual practice.
Thus, Integral Dance draws on many foundations: improvisation, therapy itself, authentic movement, dance as a spiritual practice, and somatic or body-oriented approaches. Integral Dance is a process that helps us understand how all these elements relate to one another. By combining these forms of knowledge, we can more clearly and accurately—and most importantly, while staying connected to ourselves and our intentions—use Integral Dance for self-discovery, personal development, and enhancing our engagement with life.
